My Mommy Melody

A kisfiammal a mai nappal hivatalosan is vége. Túl vagyunk az első 3 hónapon - azon a bizonyos 4. trimeszteren. Lezárult egy korszak.

Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy átállni az anyaságra az egyik legmerészebb kaland, amiben valaha részem volt. Nyilván voltak elképzeléseim, hogy is fog ez kinézni: csöpögős, cukorszirupos édes képek. Na és akkor jött a valóság - meg a kisfiam, akik egészen másképp gondolták. Nem, nem ilyen lett az első 3hónap.

De miket is tanultam meg ebben az időszakban, amit szerintem minden anyának vagy leendő anyának tudnia kell?

1. Jól csinálod!
   Ez az első, amit fontos megjegyezni, mert erre a legfontosabb magamat emlékeztetni – és ezt is a legkönnyebb elfelejteni, mert..
        Mert nem az elveid szerint alakulnak a dolgok.
        Mert több kérdésed van, mint válaszod.
        Mert olykor (vagy sokszor) teljesen leterheltnek érzed magad.
   Mindezek ellenére, ha ránézel a kisbabádra, és látod, hogy mosolyog, tudd, hogy neki így a legjobb. Veled. A te figyelmednek a középpontjában.
   Kérlek, ne felejtsd el, hogy amíg neki is és neked is jó, addig jól csinálod!
   
   
2. Nem fogsz minden pillanatot élvezni, de ez így van rendjén!
   Nyilván a fejünkben él egy kép az anyaságról, hogy milyen szép lesz. A saját anyánktól, vagy más anyáktól is azt halljuk. Az idő, azt mondják, mindent megszépít, és ez a leginkább így van a kismamás anyukákkal. Számos olyan kismamáról hallok, aki bizonyos időszakokra egyszerűen képtelen visszaemlékezni – rossz volt, az agya pedig kizárja. A rossz pillanatokat az agya egyszerűen elmossa. Ezekkel a hormonokkal és anyai szeretettel ez ilyen, ez így működik.
   Sokszor fogsz sírni – akár az este sötétjében is-, sokszor fogod érezni, mennyire hiányzik a régi életed, amikor annyival szabadabb voltál, annyival kevesebb volt a felelősséged – hogy aztán egy pillanat alatt visszazökkenj és végtelenül hála öntsön el a mostani életedért. Hiszen az a kis emberpalánta melletted maga a csoda!
   (Viszont fontos: ha úgy érzed, nem tudsz visszazökkenni, ne habozz segítséget kérni szakembertől!)
   
   
3. A babák nem jók vagy rosszak. Ők egyszerűen csak babák.
   Annyian felteszik a kérdést nekem is a mai napig: „És jó baba?”
                - Alszik éjszakánként?
               - Jól szopizik? Mennyit szopizik?
               - És ezt vagy azt csinálja már? Ennyi idősen már csinálnia kellene!

Még sorolhatnám a számos okos kérdést, amivel már ilyen korán megbélyegzik a picit az alapján, hogy a baba a nagykönyv szerint vagy annál jobban fejlődik-e.
A jó hír az, hogy a babák nem olvasták ezt a bizonyos nagykönyvet. Ők a saját ütemükben próbálnak beilleszkedni ebbe az új világba, amibe csöppentek, és megküzdeni a számukra új kihívásokkal a saját vérmérsékletüknek megfelelően.
Elég széles az a bizonyos „normális” skála bébik esetében.

4. Zavarni fog a tested.
   Annyi mindent olvastam a szülésről és a kisbabával való első hónapokról, de ezt a bizonyos pontot senki sem említi.
   Nem említik, hogy a hasad nem fog lemenni, hanem napok, sőt akár egy hét vagy hetek is kellenek ahhoz, hogy a méhed összehúzódjon, és ne terhes kismamának nézz ki.
   Nem említik, hogy egy székelés mekkora küzdelemmel járhat.
   Nem említik, hogy, bár minden nő nagy mellekről álmodozik, az új melleid idegenül fognak hatni, és újra kell tanulni velük az életet.
   Apropó újratanulás: a tested nem csak a mellednél, mindenhol máshol is újra kell tanulni. Másképp reagál a hőmérsékletre, másképp a fájdalomra, másképp a szexre. Máshova kerül a G pont. A hormonok átrobognak rajtad, és kin jobban, kin kevésbé, de nyomot hagynak.
   Nem említik a hegeket (vagy, mint mondjuk az én esetemben, a császár hegét), a terhességi csíkot, ami még jódarabig velünk marad, a striákat, amiktől tigrisnek nézünk ki (de legalább tényleg anyatigrisnek érezheted magad).
   Nem említik, hogy a születésnél nem csak a lelked, hanem a tested is újjá született.
   De az, hogy a tested így megváltozott, nem jelenti azt, hogy ne legyél rá borzasztóan büszke!
   Nem csupán életet adott egy másik életnek (ami már önmagában is egy csoda), de alkalmazkodik is az igényeihez, hogy teljes mértékben elláthassa a picit; gyógyul és még 100 dolgot csinál, hogy egy másik élet ellátásán túl Te is egészséges lehess.
   Így nézve a testedre, valójában lenyűgöző, nem igaz?
   
   
5. Nincs visszaút!
   Valahol azt reméljük, hogy a pici születésével minden visszatér a normális kerékvágásba – a testünk, a kapcsolatunk a párunkkal, a családunkkal és a barátainkkal, az életritmusunk.
   Mikor pedig ez nem történik meg, úgy érezzük, hogy kudarcot vallottunk. Hogy elbuktunk.
   Nehéz elfogadni, hogy az életünk sokkal több dologban változott meg, mint arról valaha is álmodtunk, és hogy az a korszak végérvényesen és visszavonhatatlanul is lezárult.
   Talán nem is tudjuk, mennyire nem voltunk készek még elengedni, egészen addig, amíg ennyire visszavonhatatlanul le nem zárult.
   De amikor ránézel arra a csodára a kiságyban, hogy mi mindenre voltál és vagy is képes érte, rájössz, hogy a határaidat nem csupán feszegetted, mint korábban, de áttörted, és magasan túl is szárnyaltad azokat.
   Nem kell sehova visszafordulni, mert most vagyunk igazán azok a bizonyos nagybetűs Nők!
   
   
6. A „siker” új jelentést kap
   Mielőtt szülő lettem, az, hogy jól teljesítek-e vagy nem, egyszerűen mérhető volt: ha megtanultam a tananyagot az iskolában, jó jegyet kaptam; ha rendszeresen futottam, a futóversenyen is jó időt tudtam futni; ha elég keményen dolgoztam a munkahelyemen, pozitív értékelést kaptam, év végén pedig bónusz formájában számokkal is kifejezték, mennyire voltam jó.
   Anyaként a pisi/kaki – szoptatás – altatás háromszögben mozgunk csak, ami nem csupán kissé monoton tud lenni, de nem is a világ leghálásabb feladata (pláne ha a babád még peluscsere közben le is pisil). Ráadásul, még ha látszólag minden is rendben van ebből a 3dologból, a babád lehet, hogy akkor is sír! Lehet, hogy fáj a hasa, és bár próbálod különböző gyógyszerekkel enyhíteni, akkor sem használ; lehet, hogy feldúlja a front; de az is lehet, hogy egyszerűen felzaklatta valami, és nem tud egyedül megnyugodni. A szülő pedig csak áll, mint bálám szamara, és nem tehet semmit. Ezek azok a mélypontok, amikor látszólag egy fabatkát se ér, amit teszünk.
   Nekem, akit világéletében a teljesítménykényszer kísért az utamon, nagyon nehéz volt elfogadni:
   Az a tucatnyi dolog, amit teszek, mégoly jelentéktelennek tűnjön is, sokat számít. Neki. Neki a világon mindennél fontosabb vagyok, mert neki én vagyok a világ, tehát amiben én benne vagyok, az neki fontos lesz.
   Ez nem verseny. Nincs igazi győzelem. Csak olyan napok, amik jól mentek, meg olyanok, amik nem mentek olyan jól.
   Az igazi sikert pedig nem lehet számokkal mérni.
   Siker, amikor a kicsikéd a válladon jóízűen szunyókál veled összebújva.
   Siker, amikor Rád mosolyog.
   Siker, amikor szoptatás közben szerelmesen néz Rád.
   Siker, amikor hallgatni mersz az ösztöneidre.
   A siker onnantól, hogy babád van, annyira más – mégis annyira de annyira klassz!
   
   
7. Te vagy az igazi szakértő, ha róla van szó!
   Rá kellett jönnöm, hogy a környezetedben mindenki, de tényleg MINDENKI (anyád-apád, anyósod, szomszéd, barát-barátnő, még a gyerektelen ismerősök is) nagyon tud gyereket nevelni. Mindent is tud róla – akkor is, ha még nincs gyereke.
   Legalábbis véleménye, hogy hogyan lehet jól csinálni.
   „Veletek alszik?... Külön szobában alszik?
   Ölben van? Állandóan felkapdosod?
   Ennyire sokat eszik?.... Ennyire keveset eszik?
   Áááá, nem lesz ennek jó vége!”
   
   Ha pedig megingott a hited bármiben, hogy jól csinálod-e, mindenhez (is) van már tanácsadó: szoptatási tanácsadó, alvási tanácsadó, hordozási tanácsadó, mosipelus tanácsadó, dévényes, gyógytornász éssatöbbi.
   Nekem is borzasztó nehéz volt megtanulni a leckét, és mai napig emlékeztetnem kell magam ezekre:
     - Te vagy az anyja! Mindenkinél jobban ismered, és Te tudod igazán mi kell neki – nem az apja, nem a nagyszülők, nem a szomszéd, nem a tanácsadó. Pláne, hogy aki leginkább kell neki, az Te magad vagy! Mert számára te vagy a világ!
     - Még ha a minden erőddel a legjobbat is akarod neki, vannak helyzetek, amiket nem fogsz tudni megoldani. Nem tudod átvenni a fájdalmát, nem tudsz helyette semmit megtanulni.
   Egyetlen dolgot lehet ilyenkor tenni: hogy ott van vele, amíg csak elmúlik a vihar, és még utána is.
   Ez nem azt jelenti, hogy nem csinálsz valamit jól.
     - Honnan lehet tudni, hogy jól csináljuk? Nem lehet tudni! Évekkel később fog ennek mind beérni a gyümölcse. De amíg szereted, és ő a figyelmed középpontja, nagy baj nem lehet, nem igaz?

8. Ne tervezz, nem lehet!
   Mielőtt megszületett a kisfiam, rengeteg könyvet olvastam el, hogy felkészült legyek, mire megjön. Mint valami vizsga, amin jól akar szerepelni, az ember, ezért kívülről fújja a könyvből az anyagot… csakhogy az anyaság nem ilyen.
   Megfogadtam, hogy csak 3óránként szoptatok..
   Megfogadtam, hogy nem alszik velünk…..
   Megfogadtam, hogy előtte nem sírok…
   Megfogadtam egy csomó dolgot, mondván nekem elveim vannak. Elveim voltak – gyerekem lett.
   Inkább a rugalmasságot választottam, hogy mindig úgy alakíthassam a dolgokat ahogy nekem és a kisfiamnak a legjobb.
   
   
9. Nem vagy egyedül!
   Talán a legnehezebb része volt ennek a pár hónapnak az az elszigeteltség, amit éreztem – és érzek nagyon sokszor a mai napig. Már nem jövök-megyek, ahogy nekem tetszik, nem kerülök kapcsolatba egy-egy nap annyi emberrel (van, hogy fizikailag a kiscsaládomon kívül senkivel), és a fókuszom is eléggé beszűkült – nem meglepő mód a kisfiamra.
   Viszont ez egy remek alkalom, hogy az ember megérezze a családja figyelmét, bizonyos barátok bizalmát, vagy a párja szerelmét. Meglepően alakulnak ilyenkor a kapcsolatok, és nem marad figyelem nélkül az ember.
   
   
10. Önmagaddal törődni nem önzőség!
    Mikor nyitva van a kisfiam szeme, igyekszem minden figyelmem neki szentelni. Minőségi időt tölteni vele, emellett pedig ami fontos, elintézni. Én valahogy a sorban mindig a végére kerültem, mondván, ráér az vagy nem is olyan fontos.
    Meg kellett tanulnom: De igenis fontos! Nem önzőség, hanem nagyon is fontos része ezeknek a hónapoknak.
    Olykor annak a sminknek és csinos ruhának, egy deci vörösbornak vagy egy fodrásznak, kozmetikusnak igenis teremtő ereje van!