My Mommy Melody

" A betegsége kíméletlenül végzett vele, rosszabb volt, mint a rák. Bárcsak sejtettem volna, mit jelent ez. Bárcsak figyelmeztettek volna arra, milyen nagy a kockázat. Akkor talán jobban felkészülhettem volna a később történtekre. Vajon az emberek tudják, hogy az igen gyakran csak mániás depresszióként emlegetett bipoláris kór akár halálos is lehet? Nem kell mindjárt megkongatni a vészharangot, de már túl sok életet követelt ez a betegség. A halál legtöbbször öngyilkosság vagy baleset következtében éri utol a mániás depresszióban szenvedő áldozatait."

Így ír Danielle Steel: Hullócsillagom c. könyvében a fia életéről és haláláról írt életrajzi könyvben. Bár a könyv a mániákus depresszióval foglalkozik, a fenti a "mezei depresszióra" is egyaránt igaz: a befejezett öngyilkosok 65-75 százaléka aktuálisan (többnyire kezeletlen) major depresszióban szenved. (Rihmer Zoltán és Perczel Forintos Dóra: A depresszió és öngyilkossági rizikó szűrésének jelentősége)

„Szedd össze magad!” „Miért nem látod, hogy mennyi jó dolog vesz körül?” „Magad helyett foglalkozz a többiekkel, a gyerekeddel, a családoddal, uralkodj magadon a kedvükért!”"Jaj, ne sajnáltasd már magad!" – mondogatja a környezete azoknak, akik szokatlanul fáradtak, szomorúak, magukba fordultak. Holott igenis betegségről van szó, ráadásul igen súlyosra is fordulhat a helyzet - a mondat, amit nem igazán ért meg vagy fogad el a depressziós környezete; a mondat, amit én magam sem értettem, vagy voltam hajlandó elfogadni, amíg édesanyám el nem ment a végsőkig.

Nem csak a betegségben szenvedőt, hanem magát a környezetet, a családokat, a barátokat is mélyen érinti ez a betegség, ők is legalább annyira szenvednek ettől. A depresszióval és a kezelésével rengeteg orvos és intézet foglalkozik - na de ki törődik a betegek környezetével? Nekik mit kellene vagy kellett volna tudni ebben a helyzetben?

Ezt a tátongó űrt szeretné betölteni az alábbi interjú a Mélylevegő Projekt csapatával.

1. Honnan lehet tudni, ha nem csupán egy kis rosszkedvről, hanem már depresszióról van szó, és ha igen, milyen szintű?

A depresszió nem egy távoli jelenség – élete során az emberek 15%-a legalább egyszer megtapasztalja. Mi több, az Európai Unión belül Magyarországon a legrosszabb a helyzet.. A depresszió egy olyan hangulati, érzelmi zavar, melynek diagnosztizálásához meghatározott számú tünetnek meghatározott ideig kell fennállni.

A jellemző tünetek közé tartozhat:

• Indokolatlan szomorúság,
• kiüresedett hangulat, szorongás,
• étvágytalanság vagy megnövekedett étvágy,
• csökkent érdeklődés a korábban örömet okozó tevékenységek iránt,
• csökkent energiaszint, szokatlan fáradékonyság,
• alvászavar, vagy túl sok alvás,
• reménytelenség, pesszimizmus, érdektelenség,
• nehézség a koncentrálásban, döntéshozatalban,
• halállal való foglalkozás, önsértés, esetleg öngyilkossági kísérlet.

Bár a depressziónak számos altípusa van, mi a Mélylevegő Projekttel egy átfogóbb képet szeretnénk adni a depresszív zavarokról.  Konkrét szintekről nem beszélhetünk, de természetesen a tünetek intenzitásában lehet és van is eltéres. A depresszió szintjei című posztunkban az az életben való boldogulás, mint a sikeres működés szintjének a jelzője alapján is szemléltettünk különböző csoportokat. A magasan funkcionálók eredményesek, kivülről sokszor nehéz róluk megállapítani, hogy mindezt milyen belső nehézségek árán teszik. A “felszínen lebegők” boldogulása hullámzóbb, nagymennyiségű erőforrást emészt fel számukra, hogy helytálljanak. A “fuldoklók” azok, akik olyan súlyos tünetekkel küzdenek, hogy az már a mindennapi tevékenységeikben is jelentősen akadályozza őket. Ezzel együtt fontos kiemelni, hogy a depressziót a működés szintjétől függetlenül szükséges komolyan venni.

Sajnos a depresszió kifejezetten aluldiagnosztizált és alulkezelt betegség. A becslések alapján a  depresszióban szenvedő betegek mindössze  kb. egyharmada-fele kap segítséget, ezért rendkívül fontos, hogy a gyanúja esetén megtegyük az első lépést. Amennyiben önmagunkon vagy szeretteinken ezeket véljük felfedezni fontos, hogy mihamarabb szakemberhez forduljunk, fordítsuk. A depresszió diagnózisát pszichológus, illetve pszichiater állapíthatja meg, így első lépésként őket ajánlatos felkeresni.

2. Mik a legfőbb tévhitek, amik az emberek fejében élnek a depresszióról, és Ti hogy látjátok ezeket pszichológus szemmel?

Mivel a mentális zavarokhoz még manapság is számos tabu, megbélyegzés és negatív asszociáció tapad, nem meglepő, hogy a depressziót is számos előítélet és tévhit övezi. A teljesség igénye nélkül most csupán pár nagyon gyakori tévhitet említenénk meg.

“A depresszió egyszerűen szomorúság.”

A depressziót indokolatlan, nem adekvát helyzetekben jelentkező, olykor hosszan elhúzódó, visszatérő szomorúság jellemezheti, ami csupán egy a lehetséges tünetek közül. Hátterében az az érzelemszabályozás nem megfelelő agyi működése áll.

“A depresszió csak lustaság.”

A depressziósok energiaszintje jellemzően megváltozik (csökken), ezért könnyen kimerülnek a mindennapi tevékenységekben, illetve energiaforrásaik “újratöltése” is problémákba ütközik. Gyakran súlyos motivációvesztettségről, tehetetlenségről, teljes reménytelenségről  számolnak be. Ilyen körülmények között nem meglepő, ha nehéznek vagy teljesíthetetlennek élnek meg bizonyos tevékenységeket, kötelezettségeket.  Ezen felül pedig az olyan testi tünetek, mint az elhúzódó fejfájás, alvási nehézségek és megszokott kezelésekre nem reagáló krónikus fájdalom, tovább nehezítik a mindennapi életvezetést.

“A depresszió figyelemfelkeltés, önsajnáltatás.”

A depresszió egy komoly betegség, ami komoly következményekkel, akár halállal is végződhet.  Kiemelten fontos, hogy ítélkezés helyett empátiával forduljunk feléjük és meghalljuk az esetleges segélykiáltásokat, mert ott még van lehetőségünk közbelépni.

 A depresszió egy komplex, több szinten megjelenő zavar, amely megváltoztatja az érintettek gondolkozásmódját és világlátását, ezáltal hatással van a mindennapi életre és aktivitásra. Kialakulásában biológiai, pszichológiai és szociális tényezők kölcsönhatása játszik szerepet. Ezek magukban foglalják a genetikai eltéréseket, a hormonális változásokat, bizonyos testi betegségeket, a mindennapi élettel járó fokozott stresszt, illetve esetleges nehezített életkörülményeket. A fentiek alapján kiemelendő, hogy a mentális egészség ugyanolyan elengedhetetlen eleme a jóllétnek, mint a testi panaszok hiánya, épp ezért fontos, hogy megfelelően informálódjunk a pszichés zavarokról, és empátiával, megértéssel forduljunk az érintettek felé.

3. A depresszió melyik szintjén, melyik szakaszában mit tudnak tenni a családtagok?

Minden eset egyedi, ezért a személyre szabott segítség lehet a leghasznosabb, aminek kialakításában szakember tud segíteni. Pár általános szempontot azonban ajánlhatunk:

1. Tünetek felismerése: Fontos, hogy ismerjük a depresszió általános jellemzőit, tüneteit. Ezek ismerete segíthet az árulkodó jelek felismerésében.
2. Tájékozódás: A társas támogatás nagyon fontos a depresszióval küzdő embereknek, és könnyebb ezt megadni nekik, ha megismerjük a depresszió tüneteit és kezelését. Ezenfelül az érintetteknek is sokat jelent, hogy komolyan vesszük a betegségüket, illetve erőfeszítéseket teszünk, hogy minél jobban megismerjük azt.
3. Támogatás: Támogassuk a segítségkérésben, kezelésben. Ez jelentheti azt, hogy segítünk szakembert keresni, pénzügyileg támogatjuk a kezeléseket, biztosítjuk arról, hogy mellette állunk stb.
4. Kommunikáció: Legyünk elérhetők, türelmesek, figyelmesen hallgassuk meg. Nyitott kérdésekkel közelítsünk: „Jól vagy?” helyett „Hogy érzed magad?”. Aktívan és értő figyelemmel hallgassuk: miközben beszélgetünk ne foglalkozzunk mással, gesztusokkal/szavakkal folyamatosan jelezzük, hogy ott vagyunk és figyelünk rá.  Időnként összegezzük tükrözéssel az elmondottakat: „úgy érzem most, hogy… jól érzem?”, „azt hallom ki a szavaidból…, jól gondolom?” . Fontos az érzésekre való rákérdezés, az érzések kifejezésének bátorítása. Hasonlóképp jelezzünk vissza: „ez egy nagyon nehéz/aggasztó/dühítő/fájdalmas/stb. helyzet lehet”. Fontos észben tartani, hogy nem kell megoldanunk a problémát, tanácsot adnunk vagy értékelnünk a helyzetet, de visszajelezhetjük, ami valóban pozitív és megerősíthető abból, amit elmesél.
5. Törődjünk a saját lelki egészségünkkel: Egy depressziós ember gondozása, támogatása megterhelő lehet, tehát az is fontos, hogy a saját mentális egészségünk karbantartásával foglalkozzunk. Ebben segíthet a megszokott hobbikra, rekreációs tevékenységekre fordított idő, a depressziósok hozzátartozói számára létrehozott támogató csoportok felkeresése.

 HA TETSZETT A BEJEGYZÉS, VAGY TE IS FONTOSNAK TARTOD A TÉMÁT, OSZD MEG MÁSOKKAL IS! HA TE VAGY BÁRKI A KÖRNYEZETEDBEN ILYEN KRÍZISHELYZETBEN VAN, KÉRJ / KÉRJEN SZAKEMBER SEGÍTSÉGÉT, VAGY HÍVJA (MOBILRÓL IS) INGYENES A 116-123-AS LELKISEGÉLY SZÁMOT!
FRISS TARTALMAKÉRT KÖVESD AZ INSTAGRAMM ÉS FACEBOOK OLDALT!